« Vissza

Történetek az ajtó mögül I.

Amikor OtthonMaradtunk.

Múlt heti hangadónkban arra buzdítottam közösségünk tagjait, hogy tegyék közzé pozitív megéléseiket a mögöttünk lévő nehéz napokkal kapcsolatban. Milyen eszközöket használnak, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat. Van, aki a humor (és némi cider) segítségét választotta. Egy-egy bejegyzése sokunkat megnevettet, és a “nemvagyokegyedül” vagy a “nemcsakénvagyokbolond” megnyugtató érzésével tölt fel. Ajánlom figyelmetekbe egyik legrégebbi hangánk írását. Jó szórakozást. ( Cidereket elő…Kocc!)

Karanténos

Tölgyesi Ildi vagyok, a gödöllői CsudaBolt anyukája, ahol a termékek egy része a Hangákon keresztül jut el a már zöld és épp zöldülő vásárlóknak. Van két rendes gyerekem is azért, kamaszok, fiúk, kösz jól vagyok, az egyikük, mi úgy mondjuk: különleges, állami nyelven: krónikus beteg, orvosilag cisztás fibrózisos, köszi, ő is jól van.
Mint mindenkinek, nekünk is kijutott sok rosszból, néha úgy gondolom, hogy ránk extrán osztották a csalánba futás távolságát, ráadásul extra hosszú idővel. Én ilyenkor a HUMORt próbálom pajzsul használni. Ezt a facebook ismerőseim manapság többször megtapasztalták, onnan is szemezgetve mutatom meg Nektek, milyen az élet új barátommal, KARIval (rendesebb nevén karantén), aki rettentő makacsul ragaszkodik hozzánk, minimális esélyt se adva a kézzel fogható társadalmi érintkezésekre.

Amikor boltost játszom:
Még a korlátozások előtt megnyitottuk az ablakos kiszolgálást, ahol: napok alatt megtanultunk 2 méterről kiszolgálni, házilag készített teafás ablaktisztítós sprayvel versenyt fújni minden mozdulatlan használati tárgyra, rekord sebességgel rámozdulni a kézfertőtlenítő gélre – minden vevő után, de legfőképp humorral táplálni egymást, mert eddig se volt tejfölös spagetti az egész boltos játék, de most igazán kellünk egymásnak, a mellettem lévő kreatív boltos barátommal.

Amikor úgy tűnik, hogy tiszta udvar, rendes ház:
Tegnap turkáltam a hűtőben, mert éhes a nép, egy egész kifőzdét vezetek, néha-mindig úgy érzem. Találtam egy fél üveg sóletet, szilvalekvár felirattal. Ezzel volt néhány problémám:

  • hosszú életem egyik szakaszában sem készítettem sóletet,
  • nem is szeretem a sóletet,
  • azt se tudom, hogy helyesen írom-e le a nevét,
  • egy családtagom szokott főzni sóletet, 3 hete volt nálunk, de akkor sem dobálta a hűtőbe,
  • lehet, hogy hozott valamikor belőle, az a valamikor február volt, annak is tán az eleje,
  • valószínűleg tovább is kellett volna adni egy másik családtagomnak,
  • szerintem már nem kéri.
    Bátor ember vagyok így kibontottam. És most mi vagyunk a világ legsterilebb háza: minden meghalt a
    bukétól. Én meg lassan a karanténtól, Ti meg tőlem…

Amikor tanárnő vagyok:

A mai matekfeladatoknál a következő megvilágosodásra jutottam:

  • minden x együtthatója a b.szus (és egyéb változatai)
  • a kiemelés az, amikor a gyereket átvágod a kanapéról az asztalhoz, mert fekve nem lehet nyakon verni
  • az összevonás az, amikor az összes tankönyvet egy mozdulattal, tantárgy csoportosításban, abc rendben, alacsony ívben átküldöd A pontból B-be, hogy megtaláld a távkapcsolót az asztalon

Nem volt benne a szigorlati anyagba anno, pedig emlékeim szerint többször is nekifutottam…

Azt mondom Nektek kedves Hangák, éljetek sok humorral, sajáttal vagy máséval, és minden olyan eszközzel, ami eltereli a figyelmeteket a karantén árnyoldaláról, hiszen amivel és akivel nem foglalkozunk, idővel távozik az életünkből. Rátok szükség van, tehát másnak kell mennie.