« Vissza

Öko háztartás régen és ma

A minap egy kisebb hangás kupaktanács vitatta meg a generációs különbségeket – természetesen az öko háztartás szemszögéből. Az elmúlt években egyre inkább keressük és igyekszünk megtanulni rég elfeledett tudásunkat: a természet erejének hasznosítását mindennapi életünkben.

Talán nem kell csodálkoznunk azon, hogy a reklámok megjelenésével és a vegyipar rohamos fejlődésével a készen kapott csodaszerek instant megoldásainak igen nehéz ellenállni és a környezetkímélő megoldások idő és energia hiányában háttérben szorultak. Ez a hangulatos átfogó cikk egyértelműen rávilágít arra, hogy manapság koránt sincs olyan nehéz dolgunk, mint dédanyáinknak hajdan.

Így jó szívvel bátorítunk benneteket, hogy az ősi tudást és a civilizációs vívmányokat ötvöző praktikákat ne legyetek restek kipróbálni! Szinte garantált, hogy ti is beleszerettek 🙂

Ha a mai fiatalasszonyoknak azt mondaná valaki, hogy nyolcvan-száz esztendővel ezelőtt dédnagyanyáik, nagyanyáik nem ismertek a hamulúgnál, a mésznél, a házilag főzött szappannál, a kékítőnél, ecetnél, szódabikarbonátnál egyéb tisztítószert, hát igencsak elcsodálkoznának rajta. Ennek ellenére mégis ragyogott minden: a konyha, az evőeszközök, a fehérnemű, a fal, a padló, a fából készült bútorok, az üvegneműk.

A hajdani asszonyok ezeket a régi praktikákat osztották meg leányaikkal, unokáikkal, hogy megmaradjanak, ha netán úgy hozná a világ forgása, hogy össze kell majd gyűjteni a fahamut, le kell hozni a padlásról a régi „fatekenőt”, sőt a nagymama szappanfőző receptjét is elő kell majd keríteni a ládafiából. Mert voltak idők ezen a világon, amikor az elfelejtett dolgoknak igencsak megnőtt az ázsiójuk.

Olvass tovább: http://www.reggeliujsag.ro/ermelleki-asszonyok-hagyateka/

ermelleki-3