Amikor OtthonMaradtunk.
Múlt heti hangadónkban arra buzdítottam közösségünk tagjait, hogy tegyék közzé pozitív megéléseiket a mögöttünk lévő nehéz napokkal kapcsolatban. Milyen eszközöket használnak, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat. Van, aki a humor (és némi cider) segítségét választotta. Egy-egy bejegyzése sokunkat megnevettet, és a “nemvagyokegyedül” vagy a “nemcsakénvagyokbolond” megnyugtató érzésével tölt fel. Ajánlom figyelmetekbe egyik legrégebbi hangánk írását. Jó szórakozást. ( Cidereket elő…Kocc!)
Karanténos
Tölgyesi Ildi vagyok, a gödöllői CsudaBolt anyukája, ahol a termékek egy része a Hangákon keresztül jut el a már zöld és épp zöldülő vásárlóknak. Van két rendes gyerekem is azért, kamaszok, fiúk, kösz jól vagyok, az egyikük, mi úgy mondjuk: különleges, állami nyelven: krónikus beteg, orvosilag cisztás fibrózisos, köszi, ő is jól van.
Mint mindenkinek, nekünk is kijutott sok rosszból, néha úgy gondolom, hogy ránk extrán osztották a csalánba futás távolságát, ráadásul extra hosszú idővel. Én ilyenkor a HUMORt próbálom pajzsul használni. Ezt a facebook ismerőseim manapság többször megtapasztalták, onnan is szemezgetve mutatom meg Nektek, milyen az élet új barátommal, KARIval (rendesebb nevén karantén), aki rettentő makacsul ragaszkodik hozzánk, minimális esélyt se adva a kézzel fogható társadalmi érintkezésekre.
Amikor boltost játszom:
Még a korlátozások előtt megnyitottuk az ablakos kiszolgálást, ahol: napok alatt megtanultunk 2 méterről kiszolgálni, házilag készített teafás ablaktisztítós sprayvel versenyt fújni minden mozdulatlan használati tárgyra, rekord sebességgel rámozdulni a kézfertőtlenítő gélre – minden vevő után, de legfőképp humorral táplálni egymást, mert eddig se volt tejfölös spagetti az egész boltos játék, de most igazán kellünk egymásnak, a mellettem lévő kreatív boltos barátommal.
Amikor úgy tűnik, hogy tiszta udvar, rendes ház:
Tegnap turkáltam a hűtőben, mert éhes a nép, egy egész kifőzdét vezetek, néha-mindig úgy érzem. Találtam egy fél üveg sóletet, szilvalekvár felirattal. Ezzel volt néhány problémám:
- hosszú életem egyik szakaszában sem készítettem sóletet,
- nem is szeretem a sóletet,
- azt se tudom, hogy helyesen írom-e le a nevét,
- egy családtagom szokott főzni sóletet, 3 hete volt nálunk, de akkor sem dobálta a hűtőbe,
- lehet, hogy hozott valamikor belőle, az a valamikor február volt, annak is tán az eleje,
- valószínűleg tovább is kellett volna adni egy másik családtagomnak,
- szerintem már nem kéri.
Bátor ember vagyok így kibontottam. És most mi vagyunk a világ legsterilebb háza: minden meghalt a
bukétól. Én meg lassan a karanténtól, Ti meg tőlem…
Amikor tanárnő vagyok:
A mai matekfeladatoknál a következő megvilágosodásra jutottam:
- minden x együtthatója a b.szus (és egyéb változatai)
- a kiemelés az, amikor a gyereket átvágod a kanapéról az asztalhoz, mert fekve nem lehet nyakon verni
- az összevonás az, amikor az összes tankönyvet egy mozdulattal, tantárgy csoportosításban, abc rendben, alacsony ívben átküldöd A pontból B-be, hogy megtaláld a távkapcsolót az asztalon
Nem volt benne a szigorlati anyagba anno, pedig emlékeim szerint többször is nekifutottam…
Azt mondom Nektek kedves Hangák, éljetek sok humorral, sajáttal vagy máséval, és minden olyan eszközzel, ami eltereli a figyelmeteket a karantén árnyoldaláról, hiszen amivel és akivel nem foglalkozunk, idővel távozik az életünkből. Rátok szükség van, tehát másnak kell mennie.
